Részlet a második fejezetből:

Hátulról hirtelen megragadott egy kéz. Dühösen fordultam meg, ami azonnal alább hagyott, amint megláttam ki az. Lefagytam a döbbenettől. Hosszú fekete hajam egy része a nagy lendülettől előre hullott. Hang nem jött ki a számon. Szívem a torkomban dobogott.

 – Minden rendben? – Esakial is észrevette fura viselkedésemet. A pulzusom ugrott vagy százat.

 – Talán az én meghívásomat szívesebben fogadod – vetette oda nyájasan a férfi. Inkább menekülni szerettem volna. Felrémlettek halálom körülményei. Az, hogy milyen jól szórakoztunk aznap éjjel és, hogy elbánt velem másnap. Mindent jobban akartam annál, mintsem vele igyak valamit. Még egyszer nem kérek belőle és úgy végezni se akartam.

Esakial is felismerhette, mert húzni kezdett. Nem nézhettem ki hülyén, hogy a kezem a levegőben lóg, mintha húznának, közben nincs ott senki, mégis haladok. De még nem tértem magamhoz, hogy ilyeneken agyaljak. Pár perc múlva már Jonathan háta mögött álltam.

 – Kérlek, most koncentrálj! – nézett mélyen a szemembe, amitől visszatértem az élők közé. Ami elég vicces, hisz halott vagyok. Vagy még se?

Leültem a Jonathan mellett lévő székre. Bőven volt már benne pia, amitől önfeledten társalgott a nem éppen erkölcsös életű nővel. Az ilyenek könnyen felismerhetőek a ruhájukról, a testtartásukról és az unott fejükről, amikor egy pasit végig kell hallgatniuk a szar életéről. És ezzel csalta volna meg a feleségét? Szép, mondhatom!