Részlet az első fejezetből:

Fáztam. Nagyon fáztam. Csupa sötétség vett körbe. Az orrom hegyéig se láttam. A fogaim pedig vacogtak. A mellemen keresztbe fontam a karjaimat, amik így egy „x”-et képeztek. Túl sokat nem segített, hisz csupasz testemet esélytelen volt felmelegíteni ebben a fagyos térben. Hirtelen mozogni kezdett alattam a fekhelyem. Rosszat sejtettem. Gyorsan becsuktam a szemem. Nem mintha sokra mentem volna vele, hisz egész testemben reszkettem.

 – Hm… Elég szép látvány, de sokáig akarsz még itt feküdni meztelenül? – félszemmel felpillantottam. A világosság bántotta a szememet, ezért automatikusan újra lecsukódott. A hang idegen volt számomra. Újra megpróbálkoztam kinyitni őket, ezúttal sikerült. Homályosan láttam, emiatt csak hunyorítva tudtam feltekinteni a fölém tornyosuló alakra. Barna szemek szegeződtek rám, amikben volt valami ismerős. Még mindig nem láttam tisztán, így az arcát sem tudtam rendesen kivenni, de elég volt a szemébe néznem és többé nem volt kétségem a kiléte felől.

 – Esakial? – próbáltam felülni, aztán eszembe jutott, hogy még mindig nincs rajtam ruha, így ismét magam elé kaptam a kezeimet, ami nem sokat használt, hisz alulról továbbra sem takart semmi.

 – Nem kell szégyenlősködnöd. Elhiheted, nem most látok ilyet először – igyekezett élcelődéssel oldani a ránk telepedő feszültséget.

 – Ettől nekem nem lett könnyebb – valahogy most nem voltam vevő erre.