Részlet a harmadik fejezetből:

A nap hátra levő részében nem történt semmi különös. Az első nap nem kellett semmit csinálnom, csak ismerkedtem a környezettel, a munkával, az emberekkel. És figyeltem ahogy Jon zavarban van a jelenlétemben. Magatartása feszélyezetté vált abban a pillanatban, amint megjelentem. Kicsit mókás volt, de igyekeztem felnőtthöz méltón viselkedni. Be kell vallanom szörnyen tetszett a helyzet.

Teresa, a titkárnőm, nagyon kedves, ötven év körüli nő. Valóban igyekezett mindenben a segítségemre lenni. Mégis alig vártam, hogy le teljen a munkaidő és végre mehessek haza. Miután ez be következett egy percig sem vacakoltam. Mindenkitől elköszöntöm, mielőtt távoztam. Annyira meg voltak illetődve, hogy szerettem volna, ha jobban feloldódnak és nem ijednek meg a jelenlétemtől folyamatosan. Mintha én lettem volna a legrosszabb rémálmuk, pedig biztos nem én voltam az első ügyvezető, aki itt dolgozott. Vagy lehet épp ez a baj? Mindenesetre nem akartam, hogy az én jelenlétem bármiben is akadályozza őket, vagy félelmet keltsen a dolgozókban, ezért próbáltam jó kapcsolatokat kiépíteni.

Haza érve, alig vártam, hogy forró fürdőt vehessek. Esakial már türelmetlenül, izgatottan várt. Nehezen hittem el, hogy még csak titokban sem lesett meg, minden jól megy-e, de most nem akartam ebbe bele folyni.